Az agrár-kockázatkezelési rendszer működésének értékelése 2013 = Operation report of the agricultural risk management system 2013

Kemény, Gábor and Kiss, Andrea and Nemes, Anna (2014): Az agrár-kockázatkezelési rendszer működésének értékelése 2013 = Operation report of the agricultural risk management system 2013. [Periodical]

Preview

PDF Download (12MB) | Preview

Abstract

A kétpilléres mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer 2013-as évéről a következő megállapításokat tehetjük: 1. A mezőgazdasági a kockázatkezelési rendszerben 2012-ben elindult kedvező folyamatok tovább erősödtek: nőtt mind az I., mind a II. pillérben részt vevő termelők száma (utóbbinál igen erőteljesen). Az I. pillér esetében a szántóföldi növények és az ültetvények esetében közel teljes a lefedettség, míg a zöldségfélék esetében ennél jóval kisebb. A II. pillér esetében a fontosabb ültetvények és szántóföldi növények, valamint néhány zöldségféle esetében a lefedettség elérte a 15 százalékot, míg a bogyós gyümölcsök és a zöldségek esetében néhány kivételtől eltekintve 5 százalék körüli. A II. pillérben főként a „B” típusú biztosítások díjtömege növekedett, ezt az „A” és a „C” típusú biztosításoké követi. 2. A káresemények szempontjából rendkívül kedvező volt az időjárás 2013-ban, ennek megfelelően a termelők viszonylag kevés kárenyhítő juttatást és biztosítói kártérítést kaptak. Az I. pillérből főként aszály, tavaszi fagy, jégeső és belvíz okozta károk kerültek térítésre, a II. pillérben az uralkodó jégkár-kifizetések mellett minimális aszály- és árvízkár térítésére került sor. Az I. pillérben továbbra is a kukorica és az alma a legnagyobb kárenyhítést igénylő növény, a II. pillérben a kukorica, a repce, a búza, az alma és a napraforgó a legnagyobb kártérítésben részesülő növények. 3. A kárhányadok az I. pillér esetében érdemben csökkentek. Továbbra is az ültetvény- és zöldségkárenyhítés kárhányadai a legmagasabbak, ezeknek kb. tizedét teszi ki a szántóföldi növényeké, ahol a kukorica mellett a minimális területen termelt növények mutatták díjarányosan a legnagyobb károsodást. Méret szerinti bontásban egyértelműen a kisebb gazdaságok a kárenyhítés haszonélvezői, bár nem olyan mértékben, mint 2012-ben. A II. pillér esetében az átlagos kárhányad nem változott – ez elsősorban a kiegészítő biztosításoknak köszönhető, amelyek az 5 és 30 százalék közötti károkra is fizetnek térítést – 2013-ban elsősorban ilyen kisebb volumenű károk voltak jellemzőek. Továbbra is az „A” típusú biztosítás kárhányada a legmagasabb. Méretkategória szerint a díjtámogatott biztosítások esetén azonos a tendencia az I. pillérrel, míg a kiegészítő biztosítást is beleszámítva az 5–20 hektár közti gazdaságok kárhányada a legnagyobb – ez elsősorban a legkisebb üzemekben kevéssé elterjedt kiegészítő biztosításoknak köszönhető. A fenti megállapításokból az alábbi következtetések vonhatóak le: 4. Az I. pillér egyértelműen azt a tendenciát mutatja, hogy a kárenyhítő juttatásban a kisebb, zöldség-gyümölcstermelő, kedvezőtlenebb természeti adottságú területeken gazdálkodó üzemek részesülnek. A rendszer alapvetően a termelői szolidaritáson nyugszik, mivel a kockázatos és a kevésbé kockázatos területeken, az időjárási kockázatokra érzékenyebb és kevésbé érzékeny növényeket termesztő gazdaságok azonos hozzájárulást fizetnek. Egyes ültetvényekhez vagy zöldségfélékhez képest a szántóföldi növénytermesztés lényegesen nagyobb arányban járul hozzá a befizetésekhez, mint amilyen arányban részesül a kifizetésekből 5. A II. pillérben a díjtámogatott biztosítások kötése 2012–2013-ban a biztosítóknak jó üzlet volt, mivel folyamatosan növelték díjbevételeiket és a kárkifizetések alacsony szinten maradtak. Ennek oka az időjárási károsodás mértékének 2010 előtti szinthez képesti visszaesésében és az ehhez képest viszonylag magas díjakban, összességében pedig az alacsonyabb kárhányadokban keresendő. A „B” és „C” típusú biztosítások esetében külön kiemelendő az ültetvényekre és zöldségfélékre vonatkozó biztosítások köre, amelyeknek ugyan 2013-ban ugyanolyan volt a kárhányada, mint a szántóföldi növényeknek, de érdemi veszélyközösség-bővülés történt, és olyan termelők kötöttek biztosítást, akik korábban nem éltek ezzel a kockázatkezelési lehetőséggel. Ezzel szemben a szántóföldi növénytermesztésnél egyértelműen az eddig nem díjtámogatott biztosítások díjtámogatott termékre való cseréje történt meg, így összességében nem változott a kockázati lefedettség. 6. Az alacsony kárhányadok pozitív hatásaként nőttek a tartalékok mind a Kárenyhítési Alapban, mind a biztosítók tartalékalapjaiban, amelyek egy kedvezőtlen év esetén a termelők rendelkezésére bocsáthatók. A megállapítások és következtetések alapján az alábbi javaslatokat tesszük meg: 7. Az I. pillér szolidaritási elve továbbra is felvállalható a kisebb gazdaságok magasabb munkaintenzitása és magasabb bruttó termelési érték előállítása okán, azonban kérdéseket vet fel, amint e kisebb gazdaságok jövedelmi helyzete lényegesen meghaladja a nagyobb üzemekét. Ez a helyzet a 2014–2020-as időszakban előfordulhat a támogatási rendszer megváltozása nyomán. Ennek ellenére nem feltétlenül javasolt változtatni a rendszeren, mivel a 2014/2015-ös kárenyhítési évben elinduló „Komplex Mezőgazdasági Kockázatkezelési Rendszer” nevű elektronikus rendszer a termelők saját hozamainak rögzítésével, ezen hozamokat referenciahozamként használva egyfajta bonus-malus rendszerhez hasonló működést eredményezhet. A rendszer automatikusan kedvezőbb helyzetbe hozza a megyei átlagnál magasabb hozamokat elérő termelőket, és a reális, kisebb referenciahozamok miatt csökkenteni fogja az extenzív gazdálkodást folytató, jellemzően kistermelők részére történő kifizetéseket. 8. A II. pillérben várhatóan 2014-re, de főként 2015-re teljes egészében felhasználásra kerül a biztosítási díjtámogatásra szánt mintegy 3 milliárd forint, ezáltal először a „C” típusú biztosítások támogatási intenzitása csökken 65-ről 30 százalékra, majd a „B” típusú biztosításoké 65-ről 40 százalékra, végül az „A” típusú biztosításoké 65-ről 55 százalékra, ezt követően minden biztosításé arányosan csökken. Előfordulhat tehát, hogy a díjtámogatott biztosítások további terjedése a biztosítók között árversenyt eredményez, (mivel csökken a díjtámogatás mértéke, így a biztosítók vélhetően csökkenteni fogják áraikat a termelőkért folytatott verseny nyomán, biztosítva, hogy a termelők végső tehernövekedése ne valósuljon meg). Ez a folyamat problémamentes lehet a szántóföldi növények „B” és „C” típusú biztosításai esetében, viszont gondokat vethet fel a nagy értékű zöldség- és gyümölcsbiztosítások esetében, ahol a biztosítók a nagy kockázatra való tekintettel nem biztos, hogy érdemben csökkenteni tudják az árakat, és kérdéses, hogy a csökkenő díjtámogatás hatására nem fogják-e lemondani a termelők e biztosításokat. 9. Ennek megfelelően javasoljuk, hogy az „A” típusú biztosításokat nyissák meg az összes növény előtt – ez a biztosítás olyan sok kockázatot tartalmaz, hogy minden évben komoly fedezetet nyújt a termelőknek, és komoly kárkifizetéseket generál. E biztosítás esetében inkább a biztosítók vonakodnak más növények biztosításába belevágni, mivel ez kockázatos lehet – nem érdemes tehát ezen a területen adminisztratív korlátokat állítani. 10. A továbbiakban javasoljuk, hogy a kockázatkezelési rendszer alapkoncepciójának megfelelően a „B” típusú biztosításokat csak a zöldségekre és a gyümölcsökre lehessen megkötni, és kerüljenek ki ezen körből a szántóföldi növények. 11. Így összességében a szántóföldi növényekre vagy „A” típusú vagy „C” típusú biztosítást lehetne kötni. Mivel az „A” csomag díja viszonylag magas, ezért megérdemli a magasabb díjtámogatási intenzitást a termelők biztosításkötésre való ösztönzése érdekében. A „C” típusú biztosítás olcsóbb, ezért alacsonyabb díjtámogatás mellett is megkötnék a termelők. Ha a „B” típusú biztosításban is bent maradnak ezen növények, akkor a díjtámogatott biztosítások növekedése miatt a „B” típusú díjtámogatása is 40 százalékra eshet – ez a szántóföldi növények esetében még mindig túl sok, az ültetvények és a zöldségek számára viszont már túl kevés lehet – és ez utóbbiaknál elkezdődhet a veszélyközösség csökkenése. = The following statements can be made about the operation of the two-pillar agricultural risk management system in 2013: 1. The positive trends in the agricultural risk management system which started in 2012 have continued to strengthen: the numbers of participants in the first and second pillars have increased (the latter significantly). In the first pillar the coverage is nearly 100 per cent in the case of arable crops and plantations, but it is much lower in the case of vegetables. In the second pillar the coverage has reached 15 per cent in the cases of plantations, arable crops and some vegetables, and it is around 5 per cent for soft fruits and some other vegetables. In the second pillar, mainly the total amount of type “B” insurance premiums has increased and this has been followed by type “A” and “C” insurance premiums as well. 2. In terms of losses, weather conditions were very favourable in 2013, therefore producers have received relatively small mitigation benefits (from the state fund) and insurance compensations (from insurance companies). In the first pillar, farmers were compensated for damage mainly caused by drought, spring frost, hail and water logging, and in the second pillar for losses of hail, drought and flooding. In the first pillar, maize and apples have continued to demand most of the compensations, while in the second pillar maize, rapeseed, wheat, apples and sunflowers were the most damaged plants. 3. The loss ratio has significantly decreased in the first pillar. The loss ratio of plantation and vegetable loss compensation has remained the highest, of which around one tenth has been realised in arable crops where maize and minor crops have suffered the largest amounts of damage. Broken down by size, smaller farms clearly have had benefited most from compensation but not as much as in 2012. In the second pillar the average loss ratio has not changed. This is mainly due to the additional insurances which provide payments on losses between 5 and 30 per cent; such small-scale losses were typical in 2013. The loss ratio of type “A” insurance is still the highest. According to size categories, in the case of subsidised insurance premiums the trend is the same as for the first pillar, while including additional insurances the loss ratio of farms with 5-20 acres land is the highest. This is due mainly to the additional insurances which are not widely adopted by the smallest farms. The following conclusions can be drawn from the above findings: 4. The first pillar clearly shows that that small, fruit producing farms located in areas with unfavourable natural conditions tend to receive mitigation benefits. The system is based on producers’ solidarity because farms that are located in areas with high and low risks, or farms producing plants which are more and less sensitive to weather risks pay the same contributions. Arable crop production contributes much more premium than it receives in payments compared to some plantations or vegetables. 5. In the second pillar, subsidised insurance provided good business for insurance companies in 2012 and 2013 as their premium income has continually increased while compensation payments have remained at a low level. This may be explained by the fact that the level of losses due to weather has returned to pre-2010 levels, and by relatively high premiums and lower loss ratios. In the cases of type “B” and “C” insurances, plantations and vegetables had the same loss ratios in 2013 as arable crops but the group of producers facing risks has enlarged and farmers who had not previously used any risk management opportunities have also taken out insurance. In contrast, previously non-subsidised insurances on arable crop production have become subsidised, thus the overall risk coverage has not changed. 6. The low loss ratio has led to increasing reserves both in the Compensation Fund and the reserve funds of insurance companies which are available for producers in an unfavourable year. The following conclusions can be drawn from the above findings: 7. The principle of solidarity in the first pillar is still acceptable due to the higher work intensity of small farms and higher gross production value, but it would raise issues if the income situation of small farms was significantly higher than of large 50 farms. This scenario may happen in the period 2014-2020 as a result of a change in the payment system nevertheless, it may not be necessarily to change the system since the “Complex Agricultural Risk m anagement system” will be introduced in the mitigation year of 2014/2015. This is an electronic system for recording own producer yields and it may result an operation similar to a kind of bonus-malus system using these yields as reference yields. The system automatically places in a better position those producers who have obtained higher yields than the county average, and to reach more realistic and smaller reference yields it will reduce the payments to those mainly small farmers who carry out extensive farming. 8. In the second pillar it is expected that the budget of HUF 3 billion for premium subsidies will be fully spent in 2014 or in 2015. This firstly may reduce the intensity of type “C” insurance subsidies from 65 per cent to 55 per cent, then type “B” insurance subsidies from 65 per cent to 40 per cent and finally type “A” insurances from 65 per cent to 55 per cent, and for all insurances it will reduce proportionately. It is possible that the further expansion of subsidised insurance will lead to price competition among insurance companies (since premium subsidies decrease, insurance companies will probably reduce their prices to have more customers, ensuring that the final costs of farmers would not increase). This process may work well for type “B” and “C” insurances for arable crops but it may cause problems for high value insurances for vegetables and fruits where it is not clear whether insurance companies will be able to reduce their prices due to high risks, and it is uncertain if producers will terminate their insurances as a consequence of decreasing premium subsidies. 9. Accordingly it is advised to take out “A” type insurance for all crops – this type contains insurance against so many risks that it provides appropriate coverage for producers and generates high levels of compensation. In the case of this type, insurance companies are reluctant to insure other crops because it may be more risky – therefore it is not worth setting up administrative regulations in this area. 10. Furthermore it is recommended in accordance with the basic concept of risk management system that type “B” insurances should only be applicable to vegetables and fruits, and it should not be allowed for arable crops. 11. All in all only type “A” or “C” insurances should be applicable to arable crops. s ince the premium of package “A” is relatively high it deserves higher intensity of premium subsidies in order to encourage farmers to take out insurance. Type “C” insurance is cheaper, therefore it would attract farmers even at lower premium subsidies. If these crops remain in type “B” insurance the premium subsidies may decrease to 40 per cent due to the increasing number of subsidised insurances – for arable crops this number is still too high but in the case of plantations and vegetables it may be too low – and the number of farmers taking out insurance for the latter may decrease.

Actions (login required)

View Item