Felkai, Beáta Olga and Varga, Tibor
(2010):
Az egyedi- és összkockázatú agrárbiztosítások hazai és nemzetközi gyakorlata.
(5):
[Periodical]
Abstract
Napjainkban, és a belátható jövőben a gazdaság fejlődésére mind nagyobb befolyást gyakorol
a természet és a társadalom kapcsolatrendszere. Ahol ez a befolyás már ma is láthatóan a
legfontosabb, az három terület, a fejlődés fenntarthatósága, a környezet elszennyeződése, és a klíma
globális átalakulása.
A legnagyobb kockázatot az utóbbi hordozza, mert a jelenség okai sincsenek még kielégítő
mértékben feltárva. Nem világos, hogy mekkora abban a társadalmi folyamatok hatása, és mekkora
a természeti változások – általunk befolyásolhatatlan – szerepe. A folyamatok léte és mértéke ma
már sajnos, nem kérdés a tudomány számára. Nyilvánvaló, hogy megkezdődött a globális felmelegedés
időszaka. Nemzetközi adatok bizonyítják, hogy 1950 és 2003 között a Föld felszínének
átlaghőmérséklete 13,87 °C-ról 14,52 °C-ra emelkedett. Ugyanezen időszak alatt a légkörbe juttatott
szén évi mennyisége 1612 millió t-ról 6999 t-ra növekedett (Harnos – Csete, 2008). E folyamatok
hatásával – ahogyan a világ egészén, úgy Magyarországon is számolnunk kell.
Térségünkben az átlaghőmérséklet emelkedése, a CO2 növekvő légköri koncentrációja, a
magas hőmérsékletű un. „hőségnapok” száma, a csapadék mennyiségének csökkenése, és az időjárási
szélsőségek nagyobb gyakorisága, azok a klimatikus változások, amelyek a mezőgazdasági
termelés számára a jövőben a kockázat növekedését eredményezhetik.
Az agrárkockázatok kezelésének számos lehetősége ismert. Nem kis szerepük van a kármegelőzés
gazdálkodást érintő preventív intézkedéseinek, többek között az öntözésnek, az agrotechnikai
eszközök helyes megválasztásának, a termelés diverzifikálásának. Mindezek mellett elengedhetetlenek
a jövedelem-instabilitás mérséklésének gazdasági eszközrendszerei is (Kapronczai, 2008),
amelyek közül az agrártámogatások, kutatásfejlesztés, stb. mellett a mezőgazdasági biztosítások a
legismertebbek.
Az agrárbiztosítások – annak ellenére, hogy a mezőgazdasági termelés jelentős kockázatokkal
terhelt – az üzleti biztosítók profiljában nem meghatározóak. Igaz, ugyanez mondható el az
Európai Unió egészéről is. Ennek oka, hogy a legjelentősebb agrárkárok un. „szisztematikus kockázatok”,
vagyis nagy gyakorisággal jelentkeznek, és a kockázatközösség nagy részére terjednek ki.
Ennélfogva, pedig a kockázatközösségen belül nehezen teríthetők. Mindezek ellenére, a biztosító
társaságok jelentős erőfeszítéseket tesznek – az ügyfélkör megtartása, és egyéb, nem mezőgazdasági
kockázatainak biztosítása érdekében – az agrárbiztosítási kínálatuk fejlesztésére és bővítésére.
Azonban a biztosítottak köre nagyon lassú bővülést, szinte stagnálást mutat, jóllehet a biztosítók
ezen az üzletágon az átlagosnál szerényebb nyereséget, sőt alkalmanként veszteséget is vállalnak.
Az okok között – és megint csak azt kell mondanunk, hogy az Unióban is – a volt pénzügyi-, és az
elhúzódó gazdasági válság első helyen szerepel, kiegészülve a gazdaságaink több évtizedre visszanyúló
forráshiányos állapotával. Az említett klimatikus változások fényében (vagy inkább árnyékában)
a biztosítás lehetőségét, mint kockázatkezelési eszközt fenn kell tartani, és továbbfejlesztése is
elkerülhetetlen.
E gondolatok jegyében látott napvilágot a jelen kiadványunk, amely egy többéves kutatási
projekt keretében készült. A kutatás korábbi szakasza a mezőgazdasági kockázatok elemzését,
és a kockázatkezelés lehetséges módozatainak vizsgálatát magában foglaló tanulmánnyal zárult
(Kovács et al., 2009). Jelenlegi kiadványunk vázolja a biztosítási tevékenység – elsősorban agrárbiztosítások
szempontjából – lényeges elméleti hátterét, továbbá bemutatja az üzletág hazai és unióbeli
Bevezetés AKI
6
helyzetét. Kiemelten kezeljük az összkockázatú és csoportkockázat-számításon alapuló biztosítási
rendszereket, mivel hazai adaptációjuk lehetőségeinek vizsgálatával elő kívánjuk készíteni az
ezévben folytatódó kutatást, amely egy széleskörű helyzetfeltárásra alapozva, valamint becsléseket
készítve a termelők díjvállalási hajlandóságának mértékére, a továbblépés konkrét lehetőségeinek
kidolgozására vállalkozott.
Az összkockázatú biztosítások vizsgálata során, azok logikai rendszerére és szerkezetére koncentrálunk.
Alapvetően azt mérlegeljük, hogy mennyiben képesek kiküszöbölni a biztosítások piacán
– az információs aszimmetriából adódóan – jelen lévő kölcsönös bizalmatlanságnak az üzletmenetet
fékező hatásait. Ugyanakkor nem foglalkozunk a biztosítások szervezeti és intézményi hátterével,
forrásaival. Egyrészt azért, mert e kérdések nemzeti sajátosságokhoz erősen kötődnek, másrészt a
folytatódó kutatásunk számára, hazai vonatkozásukban úgyis megkerülhetetlenek lesznek.
Meg kell jegyeznünk, hogy munkánkat számosan segítették, akiknek közreműködésükért
ezúton mondunk köszönetet. Külön is kiemelve Asztalos László Györgyöt, aki többek között a
PSZÁF Biztosításfelügyeletének vezetői teendőit is ellátta, Márki Jánost, a MABISZ Agrártagozatának
vezetőjét, Márkus Juditot, a MANBESZ főtitkárát, Molnár András munkatársunkat, és a
problémáink iránt érdeklődést tanúsító termelőket, mindazért a segítségért, amelyet tőlük gondolatokban,
adatok hozzáférhetővé tételében, technikai közreműködésben kaptunk.
Actions (login required)
|
View Item |